14.Rész-Sípoló hang.

Egész nap a szobám sikár falát bámulva gubbasztok.

Sehol senki,lassan bekattanok.

Nem bírom..felhívom..de nem szántam rá magam.

Féltem.

Mi van,ha mindent elveszítek!?
Mi van,ha semmi sem jön rendbe!?

E gondolatok jártak a fejembe,miközben a telefont szorongattam a kezembe.

Majd megtettem.--felhívtam.

Bár csak a hangposta kapcsolt be,én tudtam,hogy ott van.

"Szia,itt Aaron!Most nem tudok beszélni,de ha szeretnél,akkor hagyj üzenetet!"
  Majd megszólalt a sípoló hang.

-Szia..itt Apryl!
 Mind ketten tudjuk miért hívlak.
 Ha rá szánod magad,vagy esetleg megsajnálsz,akkor hívj fel.
 Szükségem van most egy barátra..-Mondtam,miközben pár csepp könny gördült le az arcomon.

-Csak ezt ne!!...barát..-Mondta enyhén borongósan.
-Akkor mit mondjak!?Mit mondjak Aaron!?Mond már meg,hogy mit tegyek azért,hogy minden a régi legyen!?-Üvöltöttem a telefonba.
-Nemtudom!Egyszerűen...csak fontos voltál nekem..érted már!?-Egyre halkabban beszélt.
-Nekem is fontos vagy...még mindig..
-Bocsi...nem érek rá viccelődni!.-Mondta gúnyosan,majd letette a telefont.

Csak ültem.Bambultam ki a fejemből.

Most nem adhatom fel...

Este 22:47-van.

Kint esik,szakad az eső,
Kopog az ablakon.