17.Mosoly.-Apám.

Lassan elaludtunk.

Majd a sötétség mélyéből nagy köd bukkant elő.
A nagy köd közül egy vörös fény.
A vörös fényből pedig egy alak néz.

Végig nézett rajtam,majd mosolygott.
Csak állt,és nézett.

"Sajnálom!"

Suttogta nekem oda,majd megfordult,visszament,és eltűnt.
Megszűnt létezni.

-Apryl,Apryl!-Keltett fel Aaron aggódó hanggal.
-Igen?...-Kérdeztem nyugtalanul.
-Mi történt?
-Öhm...semmi...-Mondtam majd kirohantam a szobából.

Már hullottak a könnyeim.
Már nem bírtam tovább.

Becsaptam magam után az ajtót,és a folyosón állva zokogtam.

-Apryl!Mi a baj?-Kérdezte,majd becsukta az ajtót.
-Semmi..hagyjuk.-Mondtam neki nehézkesen,de a könnyeimtől már nem bírtam rendesen beszélni.
-Na...tudom,hogy mikor van baj.
 Létszíves...
-Csak rosszat álmodtam.
 Semmi több.-Ekkor már levegőt is nehezen vettem.
-De mit álmodtál?Vagy miről?
-Apámról...-Ekkor még több könny szökött a szemembe.

Aaron csak nézett rám.-Már neki is könnyes volt a szeme.


Majd egyszer csak magához ölelt.

-Jól van..
 Nem lesz semmi baj.-Mondta megnyugtatás képpen.
-Egyszerűen...egyszerűen csak bámult...és mosolygott..-Ekkor  könnyeimmel áztattam el vállait.
-Itt vagyok...nyugi...-Még mindig nyugtatni próbált.
-Es azt mondta,hogy "Sajnálom!"...

Ekkor Aaron még szorosabban magához ölelt.
Már ő is zokogott.

Együtt sírtunk.

-Te miért sírsz?-Kérdeztem.
-Rossz így látni téged..-Mondta egyre halkabban.
- Mármint?
-Így sírva,rosszkedvűen.
-De a fiúk nem sírnak.-Mondtam neki kissé röhögve.
-"Jajj,haggyál már."-Mondta nekem röhögve a hangomat utánozva.

Amikor már lecsillapított,dobott egy puszit a homlokomra.

Majd visszamentünk a szobába.

Simogatott.

Próbált elaltatni.

16.Rész-Mosoly.

Még mindig álltam.
Még mindig nézett.
Még mindig mosolygott.

-Hogy is volt!?-Kérdezte.
-Mi?-Kérdeztem.
-"Ezt a szerelmesek csinálják,és tudomásom szerint mi nem vagyunk azok!"-Mondta vinnyogva az én hangomat utánozva.
-Annyira utállak!-Mondtam röhögve.
-"Annyira utállak!"-Megint a hangomat utánozta.
-Fejezd be!
-"Fejezd be!"-Mondta a végén már röhögve.
-Akkor én megyek.
-Miért?-Kérdezte.
-A barátaiddal jöttél ide.
 Már biztos várnak.
-Maradj itt estére.
 Vagyis már este van.
-A barátaid?
-Dobok nekik egy SMS-t.
 Elvannak ők nélkülem is.
-Hát,jó.-Mondtam már nagyon elpirulva.

Oda jött mellém,átkarolt,majd bekísért a szobába.
Elég szép hely volt.

-Csak egy perc.-Mondta,majd bement a fürdőbe.

Körbenéztem a szobában,és lefeküdtem az egyik ágyra.
Ki jött a fürdőből,írt a haverjainak,majd rám nézett.

Mosolygott.

-Kényelmes?-Kérdezte kissé röhögve.
-Mondhatni.-Válaszoltam.

Oda tuszkolta magát mellém,majd rám nézett,mosolygott,és becsukta a szemét.
-Jóéjt!-Mondta.
-Joéjt!-Mondtam,majd én is becsuktam a szemem.

Majd csak az éreztem,hogy megfogja a kezem.

-Mit csinálsz?-Kérdeztem a szememet kinyitva.
-Nem tudok aludni.-Mondta a szemét csukva tartva.

Én már csak mosolyogtam,majd becsuktam a szemem.

Aranyos volt.

15.Rész-Kis fény.

Már nem bírtam tétlenül a sarokban ülve a szobám falát bámulni.

Lerohantam az emeletről,megfogtam a cipőmet és a kabátomat,majd a kocsikulcsot a kezembe véve kirohantam a kocsihoz,majd elindultam.

Út közben a cipőt és a kabátomat felvéve,csak apróbb gondolatok jártak a fejembe.

Aaron családjának a a háza a város szélén volt,de siettem ahogyan csak tudtam.

Megálltam a kocsival a házuk előtt,majd mindent a kocsiban hagyva odarohantam az ajtóhoz.

Csöngettem,csöngettem,de nem jött senki sem.
Majd egy  kis fényt láttam felvillanni,ami egyre tovább terjedt,majd az ajtóhoz ért.

Kinyílt az ajtó,a szívem egyre lassabban vert.
Aaron anyja volt az.

-Mit szeretnél!?-Kérdezte dühösen.
-Aaron itthon van?-Kérdeztem idegesen.
-Nem,nincs itthon...
 Elment a barátaival a bulizni.
-Értem...és mikor jön haza?
-Nemtudom.
 A Deisris hotelben vannak ha jól tudom.
 Egy pár napig még szerintem ott lesznek.
-Oké,köszönöm!-Mondtam,majd visszarohantam a kocsihoz,beszálltam és elindultam.

Egy másfél óra alatt oda értem a hotelhez.
Ekkor 23:56-volt.

Hulla fáradtan és csurom vizesen állítottam be.

Körbenéztem,de senki sehol.
Csak a recepciós pultnál állt egy kb.23éves fiatatal srác.

Ekkor inába állt minden bátorságom.

Semmire sem gondolva odamentem a pulthoz.

-Aaron  Leissh melyik szobában van?-Kérdeztem habozva.
-Nem szabad elmondanom ha nem családtagja az illetőnek.-Mondta a recepciós.
-Második unokatesóm.-Mondtam neki elég határozottan a végére egy kis mosolyt szorítva,majd azt remélve,hogy nem bukok le.
-Rendben.
 311.-Mondta,majd el igazított.
-Köszi!-Mondtam,majd leléptem.

5perc sem kellett ahhoz,hogy megtaláljam a szobát.
Senki se kint,se bent.

Majd hirtelen erős röhögés hangja tölti be a folyosót.

Aaron meg még pár barátja volt.

-Szia!..-Mondta nekem Aaron vagy 5méterrel odébb.
-Szia!..-Válaszoltam.
 Beszélhetnénk?
-Igen,persze...
-Öhm...srácok...menjetek csak,majd utánatok megyek.-Mondta nekik egyre érdekesebb hanggal.
-Rendben.-Válaszolta az egyik,majd elhaladtak a másik irányba,de közben erősen figyeltek.
-Mit szeretnél?-Kérdezte.
 Nincs sok időm.
-Pedig ez elég hosszú téma.-Jelentettem ki.
-Figyi,majd megbeszéljük pár nap múlva amikor már otthon leszek.-Mondta,majd elindult a barátai után.
-AARON!ÁLLJ MEG!-Ekkor már üvöltöttem.
-Igen?-Kérdezte,de ekkor már érezni lehetett a hangján,hogy nincs jó kedvében.
-Én...Szeretlek!-Nyögtem ki.

-Én is szeretlek!-Mondta,de ő már könnyen.

A szemébe néztem,majd ő is az enyémbe.

Mosolygott.