15.Rész-Kis fény.

Már nem bírtam tétlenül a sarokban ülve a szobám falát bámulni.

Lerohantam az emeletről,megfogtam a cipőmet és a kabátomat,majd a kocsikulcsot a kezembe véve kirohantam a kocsihoz,majd elindultam.

Út közben a cipőt és a kabátomat felvéve,csak apróbb gondolatok jártak a fejembe.

Aaron családjának a a háza a város szélén volt,de siettem ahogyan csak tudtam.

Megálltam a kocsival a házuk előtt,majd mindent a kocsiban hagyva odarohantam az ajtóhoz.

Csöngettem,csöngettem,de nem jött senki sem.
Majd egy  kis fényt láttam felvillanni,ami egyre tovább terjedt,majd az ajtóhoz ért.

Kinyílt az ajtó,a szívem egyre lassabban vert.
Aaron anyja volt az.

-Mit szeretnél!?-Kérdezte dühösen.
-Aaron itthon van?-Kérdeztem idegesen.
-Nem,nincs itthon...
 Elment a barátaival a bulizni.
-Értem...és mikor jön haza?
-Nemtudom.
 A Deisris hotelben vannak ha jól tudom.
 Egy pár napig még szerintem ott lesznek.
-Oké,köszönöm!-Mondtam,majd visszarohantam a kocsihoz,beszálltam és elindultam.

Egy másfél óra alatt oda értem a hotelhez.
Ekkor 23:56-volt.

Hulla fáradtan és csurom vizesen állítottam be.

Körbenéztem,de senki sehol.
Csak a recepciós pultnál állt egy kb.23éves fiatatal srác.

Ekkor inába állt minden bátorságom.

Semmire sem gondolva odamentem a pulthoz.

-Aaron  Leissh melyik szobában van?-Kérdeztem habozva.
-Nem szabad elmondanom ha nem családtagja az illetőnek.-Mondta a recepciós.
-Második unokatesóm.-Mondtam neki elég határozottan a végére egy kis mosolyt szorítva,majd azt remélve,hogy nem bukok le.
-Rendben.
 311.-Mondta,majd el igazított.
-Köszi!-Mondtam,majd leléptem.

5perc sem kellett ahhoz,hogy megtaláljam a szobát.
Senki se kint,se bent.

Majd hirtelen erős röhögés hangja tölti be a folyosót.

Aaron meg még pár barátja volt.

-Szia!..-Mondta nekem Aaron vagy 5méterrel odébb.
-Szia!..-Válaszoltam.
 Beszélhetnénk?
-Igen,persze...
-Öhm...srácok...menjetek csak,majd utánatok megyek.-Mondta nekik egyre érdekesebb hanggal.
-Rendben.-Válaszolta az egyik,majd elhaladtak a másik irányba,de közben erősen figyeltek.
-Mit szeretnél?-Kérdezte.
 Nincs sok időm.
-Pedig ez elég hosszú téma.-Jelentettem ki.
-Figyi,majd megbeszéljük pár nap múlva amikor már otthon leszek.-Mondta,majd elindult a barátai után.
-AARON!ÁLLJ MEG!-Ekkor már üvöltöttem.
-Igen?-Kérdezte,de ekkor már érezni lehetett a hangján,hogy nincs jó kedvében.
-Én...Szeretlek!-Nyögtem ki.

-Én is szeretlek!-Mondta,de ő már könnyen.

A szemébe néztem,majd ő is az enyémbe.

Mosolygott.