2.Rész.-Nem ismerlek.

Egy újabb reggel,egy újabb nap..egy nappal közelebb a halálhoz.

Apám ma este se jött haza...kaját se vett...szóval nincs mit ennem...valamit viszont ennem kéne.

Feltúrtam az egész szobám,és az egyik farmer nadrágom zsebébe találtam 10$-t.

Bementem kocsival a városba,hogy bemenjek egy jó Gyrososba,,vagy esetleg egy hamburgerezőbe.
 
Nem mindig szeretek itt lakni.
Ha szeretnék valamit,akkor be kell kocsikáznom a városba,és itt túl sok az ember.
Nem is nagyon az emberekkel van bajom,hanem inkább azzal,hogy túl sokan vannak.
Nem szeretem a nyüzsgést.

Mindig is az a magányos farkas típus voltam.
Kb.tíz perc kocsikázás után a városba találtam egy Gyrosost.
De valami jó szar íze volt.Mindegy,azért megettem,mert hát,már kifizettem.
(Valaki nekem jött.)
Nem is állt meg,ment tovább.
-BUNKÓ!-Üvöltöttem utána.

Nem jött vissza,nem is nézett vissza,és nem is állt meg.
Csak ment tovább egyenesen.
A kajáldától 2 utcányira találtam csak helyet.Ezt is utálom.Sosincs parkolóhely.

-Ez meg mi a..?-Mondtam.

 Levettem a szélvédőről a papírt,és elkezdtem olvasni?

"Tisztelt Úr/Hölgy!

Amennyiben fogyatékossággal rendelkező parkolóhelyen parkolt,kénytelen vagyunk pénz büntetést kiszabni. 
Pénz összege:250$.
A kijelölt mennyiségű összeget,kérjük a rendőrségen befizetni."

-Inkább én vagyok fogyatékos,hogy nem néztem meg,hogy hova parkolok...utálom a rendőröket..-Mondtam halkan.

Gyorsan ránéztem a kerekekre,hátha nem...de,szeret engem ez a világ annyira,hogy  igen..szereltek rá bilincset.

Mi a város szélén lakunk.10km hazáig.
Számoltam a métereket.Addig is ment az idő.

Amikor már a 4.kilométert jártam,meg állt mellettem egy fekete Volvo.
Tovább sétáltam.
Jött utánam.

-Te meg mi a szent szart akarsz?-Förmedtem rá,kissé ideges hangon.
*Lehúzta az ablakot teljesen.*
-Neked is szia!
 Nem vihetek haza egy ilyen szép lányt?-Mondta nekem a fiú.
-Na most álljál le.-Rámosolyogtam,majd továbbmentem.

De nem adta fel,jött utánam.

-Ne vigyelek akkor haza?-Kérdezte eléggé bájosan.
*Megálltam.*
-Honnan tudjam,hogy nem vagy baltás gyilkos?
-Kockáztatni kell.Ha nem kockáztatsz,akkor kimaradsz minden jóból az életben.
-Azt eléggé kétlem.
-Nah,akkor elvigyelek,vagy mi lesz?
-Elvihetnél.
*Be szálltam a kocsiba,és megadtam neki a címünket.*

-Amúgy,hogy hívnak?-Kérdeztem.
-Bunkó.-Nevetett.
-Bunkó?
-Te mondtad!
-Az te voltál?
-Igen.Kicsi a világ mi?
-Hát..igen,eléggé.

*Megállt a házunk előtt.*
-Holnap nem jössz el velem valahova?-Kérdezte aranyosan mosolyogva.
-Nem is ismerlek.-Mondtam neki határozottan.
-Akkor éppen itt az ideje.

Végig néztem rajta,majd kiszálltam a kocsiból.
Kinyitottam az ajtót,visszanéztem,rámosolyogtam.
-ÚGY IS MEGTUDOM,HOGY MI A SZÁMOD.-Üvöltötte utánam.
-AKKOR SOK SIKERT!-Mondtam,erre bementem.

Az ablakból kikukkantva néztem,ahogy elmegy a fekete terepjárójával.
Ennyi volt,és nincs többé,nem hiszem hogy látom még.