6.Rész-Belső sikoly.

Már egy hete ki sem jövök a szobámból.
Alig  eszem,alig alszok,bánt amit apám hallott.

Holnap temetés.
Mit mondjak?
Azt,hogy utolsó szavam az volt,hogy "Utállak!?"

Bűntudat,bánat,sikoly tölti be ép,eleven testemet.

Mozdulni sem tudok,mert bármit is csinálok a testem,s lelkem azt üvölti,hogy "bűnös gyerek."
Bűnös,rossz,pesszimista,nem normális..stb.
Ezeken a szavakon élem át,s élem túl az életemet.

Ezeket most így átgondolva elmentem fürdeni.
Legszívesebben vízbe fulladnék.

Lassan,hirtelen mozdulatok nélkül lebuktam a víz alá.
Majd ott minden előtört.

Az érzelmek,
a szeretet,
a hit,és
a vágy érzete.

Darabokra hullok egyről-a kettőre.
S szana széjjel hullott testemet majd a héják falják fel.

Felfalják,megeszik,eltüntetik,
s akkor már nem lesz ki emlékezzen,
rám,erre a világra,búra,és bánatra.

Hirtelen előbújtam a vízből.
Engedtem még meleg vizet,s ott maradtam,el aludtam.

Hajnalba keltem fel a hideg víz rázós érzésére.
Fagytam volna halálra..