Temetés,
gyász,
fájdalmak.
23:56.
Ideje lenne már aludnom.
Holnap elhozzuk a cuccaimat a régi házból.
Lefeküdtem,de nem bírtam elaludni.
Forgolódtam,forgolódtam.
Csak apára tudtam gondolni..
Arra,hogy miért nem tudtam vele még többet lenni.
Arra,hogy miért nem tudtam vele még többet beszélni.
Arra,hogy miért nem tudtam neki mondani,hogy "szeretlek".
De ez már a múlté,s ez is csak a feledésbe vész.
Feledésbe,mint mindenki aki eddig meghalt,
vagy az,aki csak úgy porrá lett az életben.
06:01.
Semmit sem aludtam.
Apámon kívül pedig csak arra a pillanatra tudtam gondolni amikor Aaronnel a temetőben a kínos csönd közepette egymásra néztünk.
Főként az életemet.
Majd visszatértem,s minden a felszínre jött.
Az életem,a fájdalmak és a halál meg annak az érzete.
Végre van egy jó emlékem is valamiről.
Csak feküdtem,és ezekre gondoltam.
Mosoly feküdt az arcomon.
Hosszú idők óta nem láttam magam mosolyogni.
Szerintem elég kevesen is tudnak meg mosolyogtatni,vagy megröhögtetni.
De hála annak akinek sikerül.
Legalább így már érzem,hogy van miért élnem.
Mikor jön a kövi?:D
VálaszTörlésNagy valószínűséggel ma este! :D :)
VálaszTörlés