4.Rész-Nem élvezem.

Az apám általi beszélgetés nagyon feldühített.
A szívem fáj,ég.

Mikor észbe kaptam,már csak magamat láttam a tükörbe egy pengével a jobb kezembe.
Már csak a vért láttam.

Nem akartam elhinni.

Én sem élvezem.
De muszáj ahhoz,hogy ne belül fájjon.

Az életem egyre rosszabb-rosszabb,és rosszabb lesz.

De erről szól ez az egész életnek nevezhető dolog amiben "élünk".
Vagyis...a legtöbben élnek.
Én haldoklom.


Születünk,
élünk,
haldoklunk,
meghalunk,és ennyi volt az élet.

A másik percben,már csak annyit láttam hogy máshogy vagyok,mást csinálok.

Égett,fájt,vérzett.
Remélem ha meghalok,egy olyan testben élhetek,amiben boldog leszek.
Boldog,meg könnyebbült,elfeledt.

Miután elmúlt a vérzés,és az érzés elmentem aludni.
1nappal közelebb a halálhoz,a pokolhoz,a vágyakhoz.