8.Rész-Nekem randi.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd megkértem,hogy vigyen haza.

Nem bírtam vezetni.
A kezem remegett,és nem bírtam központosítani.

Már majdnem otthon voltam amikor megállt egy étterem előtt.

-Mit csinálunk itt?-Kérdeztem.
-Vacsorázunk.-Válaszolta kissé bájosan.
-6órakor?
-Miért ne?-Mosolygott.
-Én nem vagyok éhes.
-Ugyan!
 Ne kéresd már magad!-Kacsintott.
-Nem kéretem!
-Akkor gyere!-Mondta,majd kiszállt a kocsiból.

*Sóhaj.*
Kiszálltam a kocsiból,és bementünk.

Egy kissé kényelmetlenül éreztem magam a fekete temetési ruhámban lefolyt sminkkel.

Találtunk egy helyet és leültünk az asztalhoz.
Nem volt egy nagy szám az étterem,de azért nem volt olyan rossz.

-Csak hogy ne essünk félreértésekbe.
 Ez nem randi!-Mondtam neki eléggé határozottan.
-De attól még lehetne az!-Mondta egyre szélesebb mosollyal.
-De nem az!-Ekkor már én is röhögtem.
-Akkor egyezzünk meg abban hogy neked nem,de nekem igen.
-Rendben.
 Amúgy mégis mi a neved?
-Annyit súgok,hogy nem Bunkó.
-Hahaha!Nagyon vicces.
 De most komolyan.
-Aaron Leissh.
 De akkor már én is szeretném a te nevedet tudni.-Röhögött.
-Apryl Mayzn.
-Gyönyörű neved van.-Mondta,s elmosolyodott.
-Ezzel a dumával szoktál csajozni?-Kérdeztem röhögve.
-Úgy is mondhatni.-Mosolygott.

Megettük az ételt,majd hazavitt.

Amikor ott ültünk a kocsiban éreztem hogy sántikál valamiben.
De nem nagyon törődtem vele,mert szerintem szimplán csak én vagyok a hülye.
*Kiszállt,s kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm e szívélyes ajtónyitását!-Mondtam előkelően,s röhögtem.
-Megtisztelt!-Meghajolt.
 Na,jó!Kijelentem hivatalosan is,hogy nem vagyok normális.
-Hát,nem.-Röhögtem.
 Nos...köszönöm hogy hazahoztál,és a vacsorát is.
 Szia!-Elköszöntem,majd elindultam az ajtó felé.

-PUSZIT NEM IS KAPOK?-Kérdezte.
-NEM.-Mondtam,majd tovább mentem.
-DE EZ ÍGY NEM IGAZSÁGOS!
-TE JÓ ÉG!ROSSZABB VAGY MINT EGY TERHES NŐ.
 Kapsz egyet az arcodra egyet,elégedj meg azzal.
-Nekem az bőven elég.-Mondta,s mosolygott.

Amikor adtam volna neki egyet az arcára,akkor elfordította a fejét.
Csak álltam,lefagytam.
Mintha egy álomba estem volna.

Mosolygott,beszállt a kocsiba,és elindult.

-MAJD HÍVLAK CSÓKOS!-Mondta,s röhögött.

 Ez tuti nem az én életem.
Mosolyogtam,röhögtem,nem foglalkoztam a rosszal.
Vagy én nem vagyok normális,vagy csak álmodtam az egészet.


Egy álom,mi hamar véget ér,
Egy álom,mi eltűnik a hit,
s a végtelen mélyén.